Valahol el kell kezdeni.

Egy átlagos lány vagyok, egy átlagosnak nem igazán nevezhető élettel. Igazából megvan mindenem. Egy kicsit tehetősebb családban élek. Amit kiejtek a számon azt maximum két héten belül magaménak tudhatom. Ezért nagyon sokan tartanak beképzeltnek, de soha nem azzal van tele egyik közösségi oldalon sem az adatlapom, hogy éppen azon a héten hányszor voltam vásárolni, mit vettem, esetleg kaptam. Ez eleinte idegesített. Mindig azt mondtam, hogy nekem nincs mire nagyképűnek legyek. Az a szüleim pénze és nem az enyém. De aki irigy annak hiába mondtam.. A barátaim meg tudták, hogy mi a helyzet. Apropó. Barátok. Az nálam külön faj. Egyetlen olyan ember van aki tud rólam mindent. Az Ő neve Andi. Mindent megtennék érte. Bármit feláldoznék, csak hogy Őt mindig magam mellett tudhassam. Nagyon sok mindenen mentünk együtt keresztül. Ő életem értelme. De mégis olyan rossz minden. Valami hiányzik az életemből.. Pontosabban valaki. Valaki akit feltétel nélkül, önmagáért tudok szeretni. Valaki aki egy pusziért átjön, aki bármikor megölel, aki a barátai előtt is kedves, aranyos velem. Már nagyon hiányzik az az igazi nagy szerelem.. Az a valóságos nagy Ő. Éppen ez miatt siránkoztam az Andinak, amikor bejelölt egy srác. Hát mi persze egyből viccet csináltunk az egészből.
Andi: Hallod neked tuti Ő a nagy Ő.
*Röhögés*
Én: Ne hülyéskedj.. Idősebb, mint én és még a társaságunk sem megegyező.
Andi: Majd meglátjuk Cica.
És a végére elengedett egy oltári hülyén kinéző kacsintásnak csúfolt valamit amitől teljesen meghaltam a nevetésben. Aztán anyám hihetetlen ordítása törte meg a fuldoklást. Gyorsan léptem skype-ról, leraktam a telefont és rohantam ki a szobából. Megkaptam a mindennapos fejmosást, hogy lusta vagyok aztán elmentem belefeküdtem egy kád forróvízbe. Úgy imádom a habfürdőt. Egy hatalmas habtengerben elveszve gyertyákkal a kád szélén, kis depizős zenével a legjobb lezárni a napot. Körülbelül egy óra múlva rászedtem magam és kiszálltam. Sietősen magamra kapkodtam az aznap éjszakára alvásra szánt ruhákat és elmentem be a szobámba. Benyomtam a laptopot és felmentem facebookra. 40 értesítés fogadott. Attól a sráctól aki az előbb bejelölt. Igazából ennek nem tulajdonítottam túl nagy szerepet. Lecsuktam a laptopot és ott nekem teljesen véget ért a nap.