2014. november 7., péntek

#Gondolkodás #Talán igaz #Majd kiderül

Reggel 5-kor csörgött az ébresztő. Ezt igen csak nehezen viseltem. Aludtam vagy 4 órát.. Megint szépen összehoztam. Elmentem gyorsan lezuhanyoztam rendbeszedtem magam, megcsináltam a hajam, feltettem egy enyhe sminket, amivel elég jól kiemelt a szemeimet, bedobáltam mindent a táskámba, kimentem rágyújtani és indultam is. Mire leértem a buszmegállóhoz egészen felébredtem. Még kicsit sötét volt, de a nap első sugarai már szépen játszottak az égbolton és naracssárgára festették. Ilyenkor olyan szép. Ha ezt látom mindig egy megnyugtató érzés jár át, de nem tudom hogy miért. Beszaladtam a boltba anya alkalmazottaival beszélgettem kicsit és már rohantam is tovább. Persze szokásomhoz híven késésben voltam. Amikor végre odaestem a buszmegállóba már Reni és Vivi türelmetlenül vártak. Ma is megkaptam az elhanyagolhatatlan beszólást, hogy saját temetésemről is el fogok késni. Mondjuk ebben van valami. Én tuti jó halál lennék. Miközben ezen elmélkedtem már majdnem beértünk Szekszárdra. Ott leszálltam és bementem a suliba. De hogy minek azt nem tudom. Mindjárt az első órában felidegesített a kémia tanár. A kis incidensünk végén már üvöltöttem vele. Így még talán sosem akadtam ki. Szünetben ki akartam menni rágyújtani hogy lehiggadjak kicsit, de tiltja a házirend. Feledtébb boldog voltam.. És még volt elöttem hét óra. De ez viszonylag gyorsan eltelt. Ahogy mentünk a vég felé a szokásos hogyan gáncsoljuk ki a másikat játékunkat játszottuk Barbikával, Noémivel meg Vöröskével. A buszom majdnem le is késtem. Persze, persze, tudom hogy az még hét betű, de fél percen múlott a dolog. Szóval miután felszálltam a buszra rendes isten-királynak éreztem magam. Amikor jobban körbenéztem láttam hogy az a srác is ott van. Szemügyre vettem és rájöttem hogy igen csak helyes. Kicsit elgondolodtam azon amit az Andi mondott még tegnap, de mivel az egész olyan irracionálisnak tűnt gyorsan elhesegettem a gondolatokat. Amikor hazaértem még cigiztem egyet mielőtt anyám hazaért volna, mert nem tudják, hogy cigizek és reményeim szerint ez jó ideig így is marad. Ezek után nekiálltam főzni és rendet raktam a szobámban. Gondoltam hogy kéne egy picit tanulni gazdaságra, de a gondolat hogy holnap véletlen beteg leszek és kiiratom magam az orvossal jobban tetszett. Miután ezt letisztáztam magamban elmentem aludni. Ez sikerteln próbálkozás volt. Egy órányi forgolódás után, hagytam hogy a gondolatoké legyen a főszerep. Ismét a srácra gondoltam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése