#Érzés #Ismer #Túlzottan

Egy hihetetlen érzés járt át. Nem az a tipikus írt és én ettől elolvadok.. Hanem valami megmagyarázhatatlan. Olyan fura volt. Mint amikor a legelső slukkot szívod el a fűből. Felszabadít, mégis a földhöz láncol. Szóval tényleg érdekes. De azt tudtam hogy Ő most más lesz. Nála nem azt éreztem mint azoknál akiket nyáron szivattam. Miután ez az érzés eltávozott belőlem megnéztem hogy mit írt.
Kristóf: Szia.
Én: Szia.
Kristóf: Lehet egy kérdédem?
Én: Még jó hogy.
Kristóf: Miért a leggázabb képemre nyomtál tetsziket? Nem találtál semmi normálisat?
Én: De az a kép olyan cuki.
Kristóf: Persze, mert unokaöcsém aranyos rajta, de amúgy részemről sehol semmi. De azért lenne még valami.
Én: Mégpedig?
Kristóf: Nagyon szívesen megismernélek.
Innentől kezdve beszélgettünk, mindenről. A családról, a barátokról, a régi csapatomról, a szenvedélyemről... Szóval tényleg mindenről. Olyan jó volt. Telejesen kedves volt. Egyfolytába csak mosolyogtam. Bármennyire is próbáltam lehervasztani azt az idióta kis mosolyt az arcomról nem ment. Mint amikor akaratod ellenére kényszerítenek valamire. Olyan éjfél fele lehetett amikor elköszöntünk. Utána egyből írtam az Andinak és elmondtam neki. Vagyis ez a durva hogy nem kellett modnjak semmit. Tudott mindent. Minden mondatomat be tudta fejezni. Fél szavakból megértette azt, hogy mit érzek.  És ezt az Andi nagyon jól tudta. Néha rendesen megilyedek hogy hogy ismerhetett ki ennyire. Oylan érdekes volt ez az egész szituáció. Nem tudtam hova rakni ezt az érzést. Felkaptam egy pólót és kimentem elszívni egy cigit. Cigi közben mindig lehiggadok és tisztábban látok mindnet. Amikor elszívtam a legutolsó slukkomat vettem egy mély levegőt és bementem.