#Bármit #Csak #Érzéseket #Ne

Ahogy beértem kapcsoltam zenét és bedőltem az ágyba. Mondván a zenétől úgy is elalszok. Hát persze.. Amit mostanság hallgatok nem igazán nevezhető zenének.. Nyálas szar. Azt sem tudom miért kínzom még magam ilyenekkel, hiszen nem vagyok szerelmes. Sőt. Ki nem állhatom a szerelmet. A legszörnyűbb dolog a világon. Mindig csak pofára esés a vége.. De ahogy egyre több ideig szólt ez a valami kezdtem rá odafigyelni.. Ez fura volt. Érdekes módon mintha megértettem volna a szöveget. Mintha átéreztem volna. Ettől megrémültem mégis melegség járta át a szívem.. 'Ugye nem?!' - gondolta magamban. Az nem lehet hogy újra vannak érzéseim.. Olyan sokáig tartott mire eljutottam arra a szintre hogy senki iránt nem éreztem semmit.. Hogy mindenkivel minden bűntudat nélkül tudjak játszani. Hogy úgy mozgassam a körülöttem lévő embereket mint a bábukat. Most meg jön ez a srác akit igazából nem is ismerek, sőt szinte semmit nem tudok róla és visszahozza az érzéseim.. Nem. Ez lehetetlen. És már egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Nagyon régóta nem sírtam. Nem tudtam hova tegyem ezt az egészet.. Olyan ismeretlen volt ez a szituáció számomra. Csak ott feküdtem az ágyamban és sírtam. De igazából azt nem tudnám megmondani hogy miért. Rengeteg tényező volt. A szüleim válása, apám mentalitása, anya depressziója, a nyári kalandom azzal a sráccal, a nevelőapám bunkósága, az elvesztett barátok, a Felicián, a Gerda, a Csapat. Hirtelen elkezdtem sajnálni minden srácot akivel csak játszadoztam. Egyszóval minden. Minden ebben az egy sírásban hagyta el a gondolataim. Nem is emlékszem hogy aludtam el. Reggel vidáman ébredtem. Tele élettel. Olyan jó érzés volt. A lelkem csak úgy szárnyalt. Nagyon-nagyon rég nem érzetem ilyet. Semmi gond nem nyomta a vállam. Az esti sírással ledobtam magamról minden terhet. És mindezt annak köszönhetem, hogy Ő írt. Kimentem meginni a reggeli kávécskámat meg elszívni a szokásos reggeli cigit. Ahogy csináltam a kávét hallottam hogy csipog a telefon. Elkezdtem keresni. Nem találtam. Halvány fogalmam sem volt hogy hova tehettem. De közben a kávém is megmelegedett úgyhogy felhagytam a telefon keresésével felkaptam inkább a tabletet és rohantam a reggeli legjobb barátomhoz. Dobtam bele egy kis cukrot, öntöttem hozzá tejet, felkaptam a cigit és már mentem is ki az udvarra. Rocky vidám farokcsóválaással és egy barátságos vakkantással kívánt jó reggelt. Lehajoltam hozzá és megsimogattam.
-Mi a helyzet kishaver? Jól aludtál? Nem bántott az a nyomorult ugye?
Erre válaszként egy puszit kaptam. Felálltam. Odasétáltam a kerti bútorhoz leültem és bekapcsoltam a tabot. Két üzenet fogadott.

#Érzés #Ismer #Túlzottan

Egy hihetetlen érzés járt át. Nem az a tipikus írt és én ettől elolvadok.. Hanem valami megmagyarázhatatlan. Olyan fura volt. Mint amikor a legelső slukkot szívod el a fűből. Felszabadít, mégis a földhöz láncol. Szóval tényleg érdekes. De azt tudtam hogy Ő most más lesz. Nála nem azt éreztem mint azoknál akiket nyáron szivattam. Miután ez az érzés eltávozott belőlem megnéztem hogy mit írt.
Kristóf: Szia.
Én: Szia.
Kristóf: Lehet egy kérdédem?
Én: Még jó hogy.
Kristóf: Miért a leggázabb képemre nyomtál tetsziket? Nem találtál semmi normálisat?
Én: De az a kép olyan cuki.
Kristóf: Persze, mert unokaöcsém aranyos rajta, de amúgy részemről sehol semmi. De azért lenne még valami.
Én: Mégpedig?
Kristóf: Nagyon szívesen megismernélek.
Innentől kezdve beszélgettünk, mindenről. A családról, a barátokról, a régi csapatomról, a szenvedélyemről... Szóval tényleg mindenről. Olyan jó volt. Telejesen kedves volt. Egyfolytába csak mosolyogtam. Bármennyire is próbáltam lehervasztani azt az idióta kis mosolyt az arcomról nem ment. Mint amikor akaratod ellenére kényszerítenek valamire. Olyan éjfél fele lehetett amikor elköszöntünk. Utána egyből írtam az Andinak és elmondtam neki. Vagyis ez a durva hogy nem kellett modnjak semmit. Tudott mindent. Minden mondatomat be tudta fejezni. Fél szavakból megértette azt, hogy mit érzek.  És ezt az Andi nagyon jól tudta. Néha rendesen megilyedek hogy hogy ismerhetett ki ennyire. Oylan érdekes volt ez az egész szituáció. Nem tudtam hova rakni ezt az érzést. Felkaptam egy pólót és kimentem elszívni egy cigit. Cigi közben mindig lehiggadok és tisztábban látok mindnet. Amikor elszívtam a legutolsó slukkomat vettem egy mély levegőt és bementem.

#Lógás #Intézkedés #Véleménykérés

Reggel 5-kor megint csörgött az ébresztő. Gyorsan kinyomtam és felhívtam anyát hogy rosszul vagyok, nem megyek be ma iskolába inkább elmegyek orvoshoz. Persze mindezt a hangomban olyan világfájdalommal hogy még el is hitte. Ahogy kiörvendeztem magam, hogy nem megyek már a héten vissza is aludtam. Olyan 10 óra körül térhettem magamhoz. Beszéltem pár szót nevelőapámmal felöltöztem, és elmentem az orvoshoz. Kértem egy igazolást az asszitenstől, amit mimden probléma nélkül meg is kaptam és már ott sem voltam. Lementem anyához a boltba. Na azt nem kellett volna. Egyből rá jött hogy nincs semmi bajom. Akkor elkezdtem parázni, hogy ez tényleg az utolsó dobásom volt és átt kell költözzek apámhoz, de nem. Röhögve mondta hogy mit kell elintézzek nevelőapám szülinapi bulijához, megölelt és közölte hogy jó lenne ha igyekeznék. Elindultam nevelőapám tesójához a másik boltba, hogy akkor mit kell a két tortával kezdjek. Ja apropó két torta nevelőapámnak van egy ikertesója, ezért van a két torta. Elmondta és már mentem is haza. Telefonáltam párat hogy ki vállalja el. Amikor végre találtam egy olyan csajt aki mind a kettőt elvállata visszamentem az Anikóhoz. Gyorsan mondtam nevet meg címet és indultam hazafelé. Útközben találkoztam az Andival meg az Esztivel úgyhogy nem egyhamar keveredtem haza. Beszélgettünk meg hülyéskedtünk egy jó ideig aztán elköszöntem. Amikor hazaértem gyorsan írtam az Andinak, hogy kéne egy kis segítség. Rá 5 percre hívott is skypeon.
Andi: Na mi van nyomi?
Én: Hát.. Őő.
Andi: Véleményt akarsz róla kérni.. Igaz?
Én: Na jó néha azért örülnék ha nem ismernél ennyire.
Andi: Igazából jófej srác. Angliába elég sokat hülyéskedtünk. Főleg amikor a Nikit parodizálruk ki. Nem tudom mit mondhatnék róla..
Én: Veled se mentem többre.
És elkezdtünk röhögni.
Kinyomtam a skypeot és elkezdtem az adatlapját nézegetni. Találtam egy képet ahol az unokaöccsével volt. Olyan édes volt azon a képen. Nyomtam egy tetsziket és kiléptem faceről. Kimentem begyújtani meg játszani a Rockyval. Olyan másfél óra múlva mehettem vissza. Felkaptam a telefonom és elkezdtem nyomkodni. Bejelentkeztem és egy üzenet fogadott. Tőle.

#Gondolkodás #Talán igaz #Majd kiderül

Reggel 5-kor csörgött az ébresztő. Ezt igen csak nehezen viseltem. Aludtam vagy 4 órát.. Megint szépen összehoztam. Elmentem gyorsan lezuhanyoztam rendbeszedtem magam, megcsináltam a hajam, feltettem egy enyhe sminket, amivel elég jól kiemelt a szemeimet, bedobáltam mindent a táskámba, kimentem rágyújtani és indultam is. Mire leértem a buszmegállóhoz egészen felébredtem. Még kicsit sötét volt, de a nap első sugarai már szépen játszottak az égbolton és naracssárgára festették. Ilyenkor olyan szép. Ha ezt látom mindig egy megnyugtató érzés jár át, de nem tudom hogy miért. Beszaladtam a boltba anya alkalmazottaival beszélgettem kicsit és már rohantam is tovább. Persze szokásomhoz híven késésben voltam. Amikor végre odaestem a buszmegállóba már Reni és Vivi türelmetlenül vártak. Ma is megkaptam az elhanyagolhatatlan beszólást, hogy saját temetésemről is el fogok késni. Mondjuk ebben van valami. Én tuti jó halál lennék. Miközben ezen elmélkedtem már majdnem beértünk Szekszárdra. Ott leszálltam és bementem a suliba. De hogy minek azt nem tudom. Mindjárt az első órában felidegesített a kémia tanár. A kis incidensünk végén már üvöltöttem vele. Így még talán sosem akadtam ki. Szünetben ki akartam menni rágyújtani hogy lehiggadjak kicsit, de tiltja a házirend. Feledtébb boldog voltam.. És még volt elöttem hét óra. De ez viszonylag gyorsan eltelt. Ahogy mentünk a vég felé a szokásos hogyan gáncsoljuk ki a másikat játékunkat játszottuk Barbikával, Noémivel meg Vöröskével. A buszom majdnem le is késtem. Persze, persze, tudom hogy az még hét betű, de fél percen múlott a dolog. Szóval miután felszálltam a buszra rendes isten-királynak éreztem magam. Amikor jobban körbenéztem láttam hogy az a srác is ott van. Szemügyre vettem és rájöttem hogy igen csak helyes. Kicsit elgondolodtam azon amit az Andi mondott még tegnap, de mivel az egész olyan irracionálisnak tűnt gyorsan elhesegettem a gondolatokat. Amikor hazaértem még cigiztem egyet mielőtt anyám hazaért volna, mert nem tudják, hogy cigizek és reményeim szerint ez jó ideig így is marad. Ezek után nekiálltam főzni és rendet raktam a szobámban. Gondoltam hogy kéne egy picit tanulni gazdaságra, de a gondolat hogy holnap véletlen beteg leszek és kiiratom magam az orvossal jobban tetszett. Miután ezt letisztáztam magamban elmentem aludni. Ez sikerteln próbálkozás volt. Egy órányi forgolódás után, hagytam hogy a gondolatoké legyen a főszerep. Ismét a srácra gondoltam.

Valahol el kell kezdeni.

Egy átlagos lány vagyok, egy átlagosnak nem igazán nevezhető élettel. Igazából megvan mindenem. Egy kicsit tehetősebb családban élek. Amit kiejtek a számon azt maximum két héten belül magaménak tudhatom. Ezért nagyon sokan tartanak beképzeltnek, de soha nem azzal van tele egyik közösségi oldalon sem az adatlapom, hogy éppen azon a héten hányszor voltam vásárolni, mit vettem, esetleg kaptam. Ez eleinte idegesített. Mindig azt mondtam, hogy nekem nincs mire nagyképűnek legyek. Az a szüleim pénze és nem az enyém. De aki irigy annak hiába mondtam.. A barátaim meg tudták, hogy mi a helyzet. Apropó. Barátok. Az nálam külön faj. Egyetlen olyan ember van aki tud rólam mindent. Az Ő neve Andi. Mindent megtennék érte. Bármit feláldoznék, csak hogy Őt mindig magam mellett tudhassam. Nagyon sok mindenen mentünk együtt keresztül. Ő életem értelme. De mégis olyan rossz minden. Valami hiányzik az életemből.. Pontosabban valaki. Valaki akit feltétel nélkül, önmagáért tudok szeretni. Valaki aki egy pusziért átjön, aki bármikor megölel, aki a barátai előtt is kedves, aranyos velem. Már nagyon hiányzik az az igazi nagy szerelem.. Az a valóságos nagy Ő. Éppen ez miatt siránkoztam az Andinak, amikor bejelölt egy srác. Hát mi persze egyből viccet csináltunk az egészből.
Andi: Hallod neked tuti Ő a nagy Ő.
*Röhögés*
Én: Ne hülyéskedj.. Idősebb, mint én és még a társaságunk sem megegyező.
Andi: Majd meglátjuk Cica.
És a végére elengedett egy oltári hülyén kinéző kacsintásnak csúfolt valamit amitől teljesen meghaltam a nevetésben. Aztán anyám hihetetlen ordítása törte meg a fuldoklást. Gyorsan léptem skype-ról, leraktam a telefont és rohantam ki a szobából. Megkaptam a mindennapos fejmosást, hogy lusta vagyok aztán elmentem belefeküdtem egy kád forróvízbe. Úgy imádom a habfürdőt. Egy hatalmas habtengerben elveszve gyertyákkal a kád szélén, kis depizős zenével a legjobb lezárni a napot. Körülbelül egy óra múlva rászedtem magam és kiszálltam. Sietősen magamra kapkodtam az aznap éjszakára alvásra szánt ruhákat és elmentem be a szobámba. Benyomtam a laptopot és felmentem facebookra. 40 értesítés fogadott. Attól a sráctól aki az előbb bejelölt. Igazából ennek nem tulajdonítottam túl nagy szerepet. Lecsuktam a laptopot és ott nekem teljesen véget ért a nap.