#Randi

Most mit csináljak?! Egyszerre 2 helyen nem tudok lenni. Lehetőségek sorozata futott át az agyamon amikor felcsillant a szemem és a Beura mosolyogtam.
Beu: Ahh, de utálom ezt a mosolyt.. Soha nem tudok neki ellenállni..
Én: Ugyan, azt nem a mosoly teszi hanem az elragadó személyiségem.
Ahogy ez a mondat elhagyta a számat már fuldokoltunk is a röhögéstől.
Beu: Na ahelyett hogy megölsz a nagyképű dumáddal inkább mondd mit akarsz. Minél előbb túlesünk rajta annál jobb.
Én: Engem vigyél fel a Gimihez, ott dobj ki és utána légyszi intézd el a kaját, mert nekem még 20 ezer millió dolgom van délig és már tizenegy óra van.
Beu: Esküszöm a következő ilyennél megöllek. Szerencséd van hogy te vagy a kedvenc unokahúgom.
*20 perc múlva*
Én: Szia cicaa. Már épp itt volt az ideje. Lefagytam mint a picsa.
Andi: Bocsi. Tudod én és a pontosság.
Én: Tudom, tudom..
Elkezdtünk hazafelé sétálni. Közben dumáltunk. Ahogy hazaértünk anya ugrott a nyakamba azzal a dumával hogy nagyon szépen köszöni hogy elintéztem, jobb gyereket nem is kívánhatna meg mittudom én. Elmosolyodtam és nagyjából az egóm a négyszeresére ugrott.
Andi: Úr Isten. Látom a szemedben hogy ma nagyon nagyképű leszel.
Ránéztem.
Én: Háát. Lehetséges, de itthon vagyunk. Itt lehet.
És azzal a lendülettel valaki egy-egy koktélt nyomott a kezünkbe.
Andi: Köszi Sanyi.
Én: Na gyere menjünk be és keressük meg a telefonom, mert már tegnap este hozzá se nyúltam az én egyetlen ki szerelmemhez.
Andi: Úr Isten lázas vagy?! Hogy bírtad olyan sokáig?
Barátnőm előző két beszólást fülem mellet elengedve kimentem, hogy csináltassak még két koktélt és előkapjak valami alkalomhoz illő rucit. Már vagy 5 perce a az alakalmi ruháim szekrénye előtt állhattam szitkozódva, hogy nincs semmi normális ruhám amikor egy hangot hallottam a hátam mögül.
Andi: Cica. Van egy ötletem. Mindig te mondtad, hogy a bosszú édes, de nem hizlal. Akkor épp itt az ideje..
És itt kicsit bizonytalanul nézett amikor..
Én: Pontosan. Épp itt az ideje, hogy abban a ruhában ugyan ott csináljak egy képet, és tovább lépjek. Teljesen. Ma este minden vele kapcsolatos emléket elfelejtek.
Andi: Na végre üdvözöllek ismét a Föld nevű bolygón baba.. El sem tudod képzelni mennyit vártam erre a percre..
Gyorsan megöleltük egymást és gőzerővel elkezdtünk készülődni. Ahogy készen lettünk anya ragaszkodott hozzá, hogy csinál rólunk pár képet a családi albumba. Ahogy ezzel is kész lettünk eszembe villant, hogy a telefonom még mindig nem került elő..
Én: Basszus.. A telefonom.. Még mindig nem tudom, hogy hol van.
Andi: Khmm.. Csak nem erre gondolsz?
És gonoszkás vigyorral meglóbálta a szemem előtt a telefonom.
Én: Add ide azonnal. Magassarkúban nincs kedvem nekiállni verekedni vele..
Andi: Na nézzük csak  mit találunk itt.. Hm. Van 6 üzeneted. Ebből egynek nagyon fogsz örülni.
Én: Add oda. Most azonnal. Basszus Andi ne szívózz velem, mert kinyírlak.
Andi: Hmm mintha ebben valaki randit kérne tőled.
Én: Andrea azonnal add oda azt a kurva telefont. Olyan vagy mint egy 5 éves kislány.
Andi: Jó itt van.
És bágyadtan végre idedobta a telefont. Megnéztem az üzenetet, és tényleg randit kér. Randit, holnapra..