Az egyik az Andi volt a másik meg "nagynéném".. Úr isten! Ma van nevlőapám szülinapi bulija. Ránéztem az órára és rádöbbentem hogy olyan szinten aludtam el mint még soha.. Már két órája fent kéne legyek. Semmi nincs kész.. Mindjárt itt az első vendégcsapat én meg most mászok ki az ágyból.. Na ez gyönyörű mit ne mondjak.. Ahogy ezek a gondolatok végig futottak az agyamon anyám hihetetlen üvöltése rezzentett ki a reggeli nyugalmamból..
Én: Ne haragudj.
Üvöltöttem vissza és a lehető leggyorsabban viharoztam be a házba hogy felöltözzek. Miután magamra kaptam egy fekete cicanacit egy piros pólóval, egy fekete vans pulcsival és a piros vans cipőmmel átrohantam anya szobája nyomtam egy puszit az arcára és már loholtam is a Beuhoz hogy menjünk a tortákért. Amilyen lendülettel mentem hozzájuk olyan lendülettel kenődtem fel a kapura, de szó szerint. De jó, még a kapu is be van zárva.. Becsöngettem és egy álmos hang üvöltött ki hogy ki az és mit akar.
Én: Nyisd már ki a kaput, így is elkéstünk.
Álmos hang: Ne csináld már mi a halálért van a kulcsod..?!
Én: 10 perce keltem, világomat nem tudom, nem hogy holmi kulcsokat hordjak magamnál. Na engedj be azt' haladjunk.
15 perccel később Beu álmos fejecskéje nyit elég morcosan kaput.
Én: Épp itt volt az ideje, már azt hittem itt rügyezek ki.
Beu: Te kis mocsok hagytad hogy elaludjak és még baszogatsz is. Indulj meg az autó felé vágd be magad aztán haladjunk mert anyád megöl minket.
Még eltelt vagy 20 perc mire annyira össze szedte magát hogy el is induljunk. Út közben beszélgettünk. Kitárgyaltuk a pasi ügyeim. Ja ez lehet furán hangzik, de Ő a kedvenc nagynénim akiben maximálisan megbízok, mert tudom, hogy soha nem köpne rólam senkinek semmit. Amire hazaértünk már tudta hogy a szívem újra a helyére került. Bevittem a házba a tortát és rohantam is tovább, mert a kaját még nem intéztem el. Ahogy visszaültem az autóba a zsebemhez kaptam.. A telefonom még mindig nincs nálam. Basszus. Gondoltam magamban és lenyúltam Beu telefonját egy gyors hívás erejéig. Ahogy letettem megláttam az időt.
Én: Te jó Isten. Az Andi elé el kell menjek, de már jóformán elkéstem.
Gyönyörű egy nap lesz ez gondoltam magamban.
*Nap folytatása a következő részben*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése